Újabb felesleges sorozattal bővítem a blogom repertoárját. A legkomolyabb felpörgetésekről fogok itt írni. A felpörgetések alatt nem a manapság oly divatos tunning sók nélkülözhetetlen elemét értem, ami abból áll, hogy a gusztustalanul átalakított verdákat járatnak, miközben dögös bukszák illegetik magukat monokiniben, és mindenki begerjedve fényképez a mobiltelefonjával. Én itten arra gondoltam, hogy az elektronikus, illetve pop zenék egyes szegmenseire – főleg a ’90-es években - nagyon jellemző kiállás-felpörgetés-beindulás hármast fogom megénekelni, méghozzá azoknak is a legkiemelkedőbb példányait.

Van egy zene, amit - ha nem is tartozik a legnagyobb kedvenceim közé – mindig szívesen hallgatok meg, amikor néha napján felbukkan innen-onnan. Ez a muzsika nem más, mint a már előző bejegyzésben is említett Fatboy Slim féle Rockafeller Skank. Nagyon húzós zene, gondolom már mindenki jól ismeri. ’98-ban jelent meg, és a Tiszavirág életű Big Beat irányzat talán legnagyobb himnuszaként lehetne kategorizálni. Mondjuk ez a stílus leginkább csak himnuszokból állt szerintem. Amely zenék nem kapták meg ezt a titulust, azok leginkább szóra sem érdemesek.

Kiemelkedik a nótából a felpörgetés, ami annyira ütősre sikeredett, hogy a kisiskolásoktól, az idősek otthonának legbefordultabb lakójáig mindenkit táncra perdít, természetesen a lehetőségeinek megfelelően. Azon csodálkozom, hogy eddig még nem terjesztették fel a Jó ebédhez szól a nóta c. kult műsor magyar ill. cigány nótái közé. Hallgassátok!