Pár nappal ezelőtt Quimby koncerten jártam. Nem először történt velem ilyen, de ez most egy különleges alkalomnak ígérkezett. A zenekar túrnéja TEÁTRUM néven fut, és mivel leginkább színházakban lépnek fel vele, és mostanában egyébként sem jött ki új lemezük, gondoltam ez valami érdekes dolog lesz. A jegyek megváltását követően már el is képzeltem lelki szemeimmel, ahogy új köntösben adják elő a jól ismert nótáikat. Mondjuk a Kispál Csendesülős, illetve a megboldogúlt Nirvana Unplugged tengelye mentén haladva, olyan fasza kis akusztikusgitáros, susogósdobos, kinyúlt zöldpulcsis verzióban. Esetleg egy-két szám erejéig Nick Cave is beszáll a buliba, vagy maga Tom Waits, netán XVI. Benedek pápa, ismertebb nevén a Pápa. Efféle gondolatok jártak a fejemben, amikor beléptünk a terembe, ami jelen esetben nem egy igazi színház volt, hanem egy koncertterem. A színpadot rendhagyóan áttették az érkező oldalra, egy szintbe a nézőtérrel. Az első 5 méteres sávba még szőnyeget is terítettek a wannabe hippiknek, meg egyébb fazonoknak, utána pedig telis-tele pakolták az egész nézőteret kényelmes, és kevésbé kényelmes székekkel. Szóval tánctér nyista, az alkalmi színpadon a hangszerek mellett utcai hatást keltő utcai lámpaszerűségek (beltéri hatást keltő beltéri lámpaszerűségek helyett), ergó minden adott egy jó kis különlegeskedéshez.
Fél kilenc. Tele a terem. Mindenki ül. Összes villany leolt. Egyre halkuló moraj. Fain atmoszféra. Oldalról lazán feltűnik a banda. A tagok kezében cikázó zseblámpa és csengettyűk. Egyre erősödő taps, fütyülés. Leül a banda a helyére (már aki). Lassan hömpölygő zajok kavarják fel az emelkedett hangulatot. Itt valami nagy dolog készül.
De nem!
Lejátszottak egy teljesen „átlagos” koncertet, amit az utóbbi 3 évben már jópárszor hallottam, semmi változtatás nélkül. Persze nem volt szar, de elég fárasztó volt végig ülni. Egész este alatt ott volt bennem az érzés, hogy csak azért csinálják az egészet, hogy kiderüljön, ki a 2008-as alteregója a fazonnak a Hair-ből, aki feláll a búrzsujok asztalára és elkezdi nyomni hogy I Got My Hair... Sajna nem volt ilyen, pedig akár lehettem volna én is. Késő bánat...
