Na végre, kezdődik! Többek között - vagy lehet h csak kizárólag - írogatni fogok itten meghatározó, és kevésbé meghatározó zenei albumokról, amelyek közel állnak a szívemhez. A kiválasztás teljesen szubjektív, illetve random. Először a Beastie Boys – Hello Nasty c. ’98-as albuma kerül be a komplikációmba.
Korábbi emlékeim a zenekarról, a nagyon menő Sabotage c. szám videóklipje, illetve az általam mindig is rühelt Fight For Your Right. Szóval igazából ezzel az albummal ismertem meg őket komolyabban, emlékszem még amikor kalózkazin beújítottam a cuccot. Már akkor is az volt a szimpatikus a bandában, hogy a manhattani zsici suttyók milyen hatásosan ötvözik az önirónikus rapper paródiát, a nagyon komoly grúvokkal megpakolt első osztályú hip hop zenével. A Belga is hasonló kategória, csak az ő esetükben a két feltétel közül csak az elsőt valósítják meg, így ők elég szar dolgokat csinálnak összességében.
Az egész lemez egyébként nagyon egyben van, még a töltelék zenék sem terhesek, inkább szórakoztatóak. Zseniálisak a klipek is. A Body Moviné például, amelyben nem az origi szám hanem a Fatboy féle remix hallható, ami egyébként mérföldekkel faszább az eredetinél. (Nem véletlen, hiszen Fatboy ebben az időben volt a zeniten, az utána készült dolgai már jóval gyengébbek). Kiemlkedő még a Three Mc’s and One Dj c. szám amelyben a zenekar dj-je Mixmaster Mike bravúrozik. Ennek a klipje is zseniális, 5 csillagos.
A klipek linkelgetésétől eltekintenék, úgyis mindenki 3 kattintással meg tudja találni őket. Korrekt lemez, hallgassátok!
Megj.: A banda az egyik legjobb példája annak, h parodizálni, iróniásoskodni, csak úgy lehet, és akkor érdemes, ha azokat a csicskákat, akik nagyon komolyan veszik magukat úgy alázzák meg, h közben mérföldekkel korrektebb dolgokat csinálnak – ezért az egyik legfaszább banda a Beastie. Ők lesznek egyébként a Wu Tang mellet az idei Exit feszt. húzónevei. Szal irány Újvidék!
