Nem vitás, hogy 2006 legjobb magyar könnyűzenei albumáról van szó. Szar kifejezés a könnyűzene, de most hirtelen semmi jobb nem jut az eszembe. (2005-ben ez a cím természetesen a Quimby Kilégzés című remekművének jár)Valamelyik régebbi - talán Z magazin? - hasábjain olvastam először a zenekarról. Akkor még angol nyelven szóltak alapjáraton, mára ez a dolog már megfordult, és a címben említett album zenéi talán most jönnek ki angolszász nyelven, amikor a banda európai túrnéján vesz részt.
Az, aki csak a rádiókban játszott zenéi alapján ítéli meg a zenekart, szart se ért meg belőle. Így voltam ezzel jómagam is, nem is nagyon foglalkoztam velük. Tudtam, hogy korrektebb zenéket csinálnak, de kb ennyi. Szeptember környékén lekeveredtem egy koncertjükre, és nagyon megtetszett az egész. Nemsokára megszereztem ezt az albumot, mint utólag kiderült - kurvára jól tettem!
A kiadványról csak mint egy egészről lehet beszélni. Ha valamit elvennénk, vagy hozzáadnánk, már nem lenne ennyire egységes, mint amennyire az. Olyan, mintha egyetlen nagy zeneszámról lenne szó. Így is kellett volna klipet forgatni hozzája. Tipikusan nagyvárosi, tipikusan magyar, ergó egy az egyben a budapesti fílinget adja vissza. Ez néha jó, néha szar, olyan keserédes érzés. Tanyán is fasza lehet, de a koszos, hugyos, százéves bérházak között sétálgatva üt meg igazán, pont mint a büdösszar.
Nekem marhára bejön a hangszerelés, nagyon jól szól az egész, de ami a legjobban beadja az érzést, az a dob. Leginkább négynegyed, iszonyatosan pontos, feszes, jó hallgatni. A szövegekkel sincs baj, de nem ütik meg a zene szintjét.
Hungaricum like éééééé gulásh
