Balabán

Esik a hó,

Fingik a ló,

Seggen csúszik az Igazgató!

Egy ilyen napsütős vasárnap délután nagyot tudnak űtni az ilyen nóták, mint ez. Mondjuk nem csak ilyenkor, illetve nem csak az ilyenek :) Lényeg a lényeg, imádom az ilyen kicsit sablonos, de fasza rokenról muzsikákat. Ezt a Petőfin hallottam:

The Wombats - Moving to New York

Régebben volt menő az, hogy megformáljuk saját magunkat South Park figuraként. Ennek a jegyében fogant ez az oldal is, ahol olyanok lehetünk pár kattintás árán, mintha maga Picasso, vagy valamelyik bérence kapott volna minket ecsetvégre.

Én is csináltam egyet, de lehet hogy a program, vagy a korai időpont miatt a hasonlóság nem egyértelmű. Ime:

Nemrégiben beszélgettünk egy jóbarátommal, és megemlítette, hogy szerinte mennyire avittá vált a trükkfelvétel kifejezés, és ma már leginkább csak a Nagymámája szájából tudja elképzelni. Ezzel én is egyetértettem. Valamiért megmaradt bennem ez az értekezés, és néha az eszembe jut, amikor hasonszőrű dolgokat kapok el, mondjuk egy beszélgetésből, vagy akárhonnan. Ebbe a kategóriába tartozik a kereket old is, mivel ez is olyan régies, csiklandozó és megmosolyogtató. Szerintem. Persze sok ilyen kifejezés akad még, ezt bizton állíthatom :)

Várom az ötleteket!!!

Pár nappal ezelőtt Quimby koncerten jártam. Nem először történt velem ilyen, de ez most egy különleges alkalomnak ígérkezett. A zenekar túrnéja TEÁTRUM néven fut, és mivel leginkább színházakban lépnek fel vele, és mostanában egyébként sem jött ki új lemezük, gondoltam ez valami érdekes dolog lesz. A jegyek megváltását követően már el is képzeltem lelki szemeimmel, ahogy új köntösben adják elő a jól ismert nótáikat. Mondjuk a Kispál Csendesülős, illetve a megboldogúlt Nirvana Unplugged tengelye mentén haladva, olyan fasza kis akusztikusgitáros, susogósdobos, kinyúlt zöldpulcsis verzióban. Esetleg egy-két szám erejéig Nick Cave is beszáll a buliba, vagy maga Tom Waits, netán XVI. Benedek pápa, ismertebb nevén a Pápa. Efféle gondolatok jártak a fejemben, amikor beléptünk a terembe, ami jelen esetben nem egy igazi színház volt, hanem egy koncertterem. A színpadot rendhagyóan áttették az érkező oldalra, egy szintbe a nézőtérrel. Az első 5 méteres sávba még szőnyeget is terítettek a wannabe hippiknek, meg egyébb fazonoknak, utána pedig telis-tele pakolták az egész nézőteret kényelmes, és kevésbé kényelmes székekkel. Szóval tánctér nyista, az alkalmi színpadon a hangszerek mellett utcai hatást keltő utcai lámpaszerűségek (beltéri hatást keltő beltéri lámpaszerűségek helyett), ergó minden adott egy jó kis különlegeskedéshez.

Fél kilenc. Tele a terem. Mindenki ül. Összes villany leolt. Egyre halkuló moraj. Fain atmoszféra. Oldalról lazán feltűnik a banda. A tagok kezében cikázó zseblámpa és csengettyűk. Egyre erősödő taps, fütyülés. Leül a banda a helyére (már aki). Lassan hömpölygő zajok kavarják fel az emelkedett hangulatot. Itt valami nagy dolog készül.

De nem!

Lejátszottak egy teljesen „átlagos” koncertet, amit az utóbbi 3 évben már jópárszor hallottam, semmi változtatás nélkül. Persze nem volt szar, de elég fárasztó volt végig ülni. Egész este alatt ott volt bennem az érzés, hogy csak azért csinálják az egészet, hogy kiderüljön, ki a 2008-as alteregója a fazonnak a Hair-ből, aki feláll a búrzsujok asztalára és elkezdi nyomni hogy I Got My Hair... Sajna nem volt ilyen, pedig akár lehettem volna én is. Késő bánat...

Az Atonement (Vágy és vezeklés) c. filmet nem ajánlom senkinek sem a figyelmébe!

habikft(kukac)habi.hu

Van egy francia rádió, amely nemrég volt 25 éves, és koncepciójában nagyon hasonlít a jelenlegi Petőfi rádióhoz, ami ugye összességében azért elég korrekt lett. A neve Radio Nova. Ez a rádió mindamellett, hogy rádióz', kiad különböző hanglemezeket is. Ezek általában válogatáslemezek különböző koncepciókkal. Van Classic, meg Reggae, meg olyan, amin az aktuális slágernóták kapnak helyet. Ennek a neve a Nova Tunes, melynek legutóbbi 1.7 (17.) darabján találtam ezt a nótát, amit most meg is osztok veletek.

Ajánlom figyelmetekbe mindazt, amit fenntebb leírtam :)

The Do - On My Shoulders

Janet Jackson - Got 'Til It's Gone

Barabás Lőrinc Eklektric - Famous

Nemsokára megjelenik a detroiti elektronikus zenei szcéna jelenlegi legnagyobb alakjákak - Carl Craignek - egy dupla mix cd-je a berlini Studio !K7 kiadónál, amely kiadó a nívós DJ-Kicks mix cd sorozatért is felelős. Az album neve Sessions, és a különlegessége az, hogy kizárólag a Craig által készített remixek, illetve a különböző formációinak (Paperclip People, 69, Innerzone Orchestra) egyes nótái szerepelnek rajta, kicsit átalakított verzióban. Ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi rá, hogy milyen is az az igazi house zene.

Megjelent az angol Hot Chip zenekar legújabb albuma, Made In The Dark címmel, február elsején. Párszor meghallgattam már az utóbbi napokban, és azt kell hogy mondjam, hogy szerintem elég korrekt. A kezdő nóta annyira fílinges, hogy felér egy teljes injekció tiszta dopamin intravénás belövésével. A második sem marad el tőle. A nóta elejénél tisztára érződik a Timbaland-hatás, ami több helyen is fellelhető a lemezen. A közepénél a zene abbamarad, és megszólal az egyik arc, hogy milyen az amikor elkapja a hév a stúdióban, "sounds of the studio", és ezek után beindul egy olyan elektró, amit leginkább a korai Kemikálhoz tudok hasonlítani (hatásvadász, de adja az érzést - mármint a Hot Chipé). A harmadik, az első "kimásolt slágernóta" a lemezről (Ready For The Floor). Kicsivel elmarad az abszolút favorit Boy From School-tól, de sztem jó kis slágernóta.

A továkbiakban a többi zene elemzését a Kedves Olvasóra bíznám, de mindenféleképpen ki kell emelnem még minimun 3 zeneszámot, nevezetesen a One Pure Tought, a Hold on, illetve a Don't Dance címűeket. Az utóbbi felénél egy iszonyatosan fílinges elektrós, kicsit Holdenes rész található, ami előtt szintén le a kalappal.

Electropop, szintipop, house, néhol hip hop gyökerek remek mixtúrája, a jellegzetes "kasztrált" énekhanggal megspékelve. A lassúbb nóták eléggé felejthetőek, de ezzel együtt egy kiváló albumról van szó - egy naprakész, sőt, holnaprakész elektronikus zenére ültetett pop ergó elektropop albumról.

Hot chip - Ready For The Floor

Ady Endre: A fekete zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Ritkán történik velem olyan, hogy olyannyira a hatása alá kerülök egy zenének, hogy hetekig nem tudok szabadúlni tőle. Olyan még ritkábban fordul elő, hogy az ilyen zene - számtalan meghallgatás után sem - veszít az értékéből, és a frissességéből, a belső, szubjektív toplistámon. Általában ha nagyon tetszik valami, akkor azt sokat hallgatom, utána megunom, hogy aztán később megint előkerüljön valahonnan, és megint úgy tudjam élvezni mint annakelőtte :)

Na ez a zene nem ilyen, hanem olyan, ami folyamatosan működik. A The Knife nevű együttes Heartbeats című nótjáról van szó. A zenekart egy testvérpár alkotja, Karin, és Olof Dreijer, akik Stockholmiak. Zenéjük különleges, és egyben nagyon innovatív keveréke a '80-as évek-béli szintipopnak, és még a franc tudja minek. Mindenesetre korrekt, mint a svéd zenék úgy általában. A Heartbeats 2002-ben látott napvilágot, de nekem csak mostanában volt hozzá szerencsém, jóbarátom blogjának jóvoltából (egy régebbi Sony reklámban is szerepelt).

Ezidáig a We Share Our Mother's Health vitte a pálmát nálam a Knife-tól (ami egy iszonyatosan jó zene), de amióta a Heartbeats-et meghallottam, az utóbbi vezet magas fölénnyel. Íme:

Sikerült elsajátítanom a nemsokára elkövetkezendő egy hét legfontosabb mondatát, ami emígyen szól:

Zwei Glühwein, bitte!

És nincs semmi apelláta.

Jó kis garázs-rock a '90-es évek első feléből. Soundgarden - Black Hole Sun

Két filmet várok már több hónapja kíváncsian. Az egyik a Coen testvérek által rendezett No Country for Old Men című, melyet időközben Oscar-díjra is jelöltek, a másik az egyik személyes kedvencem - többek között, a Coenékkel egyetemben - Wes Anderson által jegyzett The Darjeeling Limited című. Nem tudom, hogy mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon még a bemutatásuk dátuma sincs kitűzve az IMDB tanúbizonysága szerint, ellentétben mondjuk Szlovákiával (ahol mindkét filmet bemutatják február végéig).

Felháborító :)

Szörényi Leventével álmodtam. Egyik haverommal szerveztünk egy Illés koncertet Szegedre, az Ifjúsági Házba. Sajnos nagyon kevesen jöttek el a koncertre, ezért inkább elmentem kajálni, egy szobába. A buli végeztével hazafelé indultam, amikor is Szörényi Levente felajánlotta, hogy hazavisznek. A felesége vezetett, Ő az anyósülésen ült, Én hátul voltam a fiával. Az út közben többek között kifejtette, hogy mennyire komoly zenét csinál a Hybrid.
Na, ekkor csörtgött az órám - 7am.